A klímaváltozás hatása a mentális egészségre

A klímaváltozás közvetlen hatásai

A természeti katasztrófák (árvizek, viharok, bozót- és erdőtüzek, hőhullámok) mentális egészségre gyakorolt hatásáról állnak rendelkezésre vizsgálatok, tapasztalatok, ezek a klímaváltozás előtt is történtek, ami változik, hogy ezek gyakorisága és súlyossága, illetve az érintettek (áldozatok és túlélők, mentésben részt vevők) száma folyamatosan nő. A túlélők 30, de akár 60%-a a tragédiák után 1-3 hónappal is beszámolt a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) tüneteiről. A mentésben résztvevők 10-20% ugyancsak küzd PTSD-vel. A PTSD-hez számos egyéb mentális zavar is társul, mint például a szorongás, a depresszió, az alkohol- és droghasználat, és megfigyelhető az öngyilkosság arányának jelentős emelkedése is. A trauma hatása gyakran egy éven túl is kitart, azonban azok között, akik több természeti katasztrófát éltek át, vagy tartósan voltak kitéve az extrém időjárásnak, családtagokat veszítettek el, elpusztult az otthonuk, megsérültek ez akár egy életre szóló, feldolgozhatatlan tapasztalat marad. A marginalizált rétegek és egyébként is hátrányos helyzetből indulók körében ezek az arányok még magasabbak lehetnek, mivel az ő hozzáférésük a segítséghez igen korlátozott, és már egyébként is rosszabb helyzetből indultak. A mentális és fizikai egészség szorosan összefügg egymással, így a túlélők jobban ki vannak téve gyakorlatilag bármilyen betegségnek az immunrendszer meggyengülése miatt, és gyakoribbak náluk a krónikus betegségek is.

A közvetlen hatások nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is megfigyelhetők a katasztrófák után: a közösség elveszítetette tagjait, az egészségügyi dolgozók a katasztrófa után még hosszú ideig kapcsolatban maradnak a túlélő sérültekkel, és azok, akik nem éltek át közvetlenül komoly veszteségeket, szemtanúi a szomszédok, barátok, ismerősök küzdelmének. 

Közvetett hatások

A közvetett hatások közé soroljuk a természeti környezet átalakulásából, az ökológiai, kulturális és anyagi veszteségekből származó hatásokat, mint például az elsivatagosodás, aszályok, folyók kiszáradása, erdők kivágása, élőhelyek eltűnése, ami miatt valaki elveszítheti az otthonát, a megélhetését, például a mezőgazdaságból élők, farmerek, különösen akkor, ha több generáció élt ugyanazon a helyen, végezte ugyanazt a tevékenységet, vagy ha a felmelegedés miatt már nem termeszthetők a megszokott növények, vagy a termés nagy részét elviszi az aszály, a szabadon tartott állatok elhullanak a legelők kiszáradása miatt, stb. és ez anyagilag ellehetetleníti a gazdálkodót, veszélybe sodorja a családja egzisztenciáját, a világ egyes tájain teljes közösségek éhezéséhez vezethet. Az extrém hőhullámok vagy a vízhiány sok áldozatot szedhet főleg az idősek, betegek és gyermekek között. Ez utóbbiak főként a harmadik világban okoznak komoly problémát, ahol ez háborúkhoz, erőszakhoz, humanitárius katasztrófákhoz vezet. 

A növekvő tudatosodás hatásai

Egyre többekben tudatosul, hogy a klímaváltozás valós veszélyt jelent, elsősorban a természeti katasztrófákkal és szélsőséges időjárással érintett területeken, de ott is, ahol még kevésbé vagy egyáltalán nem tapasztalhatók az éghajlatváltozás jelei. Az elmúlt években a klímaváltozás "téma" lett a médiában és ma már kevesen vannak, akik egyáltalán nem hallottak róla. A klímaszorongással érintettek száma világszerte dinamikusan növekszik, a kitett helyeken élők és a fiatalok körében drasztikus mértékben. A köznyelvben a klímaszorongás kifejezés tekinthető egyfajta ernyőnek, ami a klímaváltozással kapcsolatos érzések széles spektrumát fedi le, a félelem árnyalatait a szorongástól a rettegésig, és jellemzően ide tartoznak a tehetetlenség, bizonytalanság, reménytelenség, a szomorúság, illetve főként a fiatalabb generációknál a csalódottság, kilátástalanság, és a harag is.

A klímaszorongás nem gyógyítandó betegség

A pszichológia a klíma- vagy öko-distresszt (a klímaszorongással szemben előnyben részesített kifejezés) nem feltétlenül tekinti rendellenességnek, sokkal inkább egy normális, racionális válasznak egy valós fenyegetésre, és így nem is tekinti gyógyítandó betegségnek, sokkal inkább egy adaptív mentális, érzelmi és/vagy szomatikus válasznak a bolygó egészségi állapotára. 

A klímaszorongás mértékének meghatározására többféle skála létezik, a legegyszerűbb talán a Caroline Hickman által 2020-ban kidolgozott 5 szintet megkülönböztető rendszer. A skála a klímaszorongás különböző szintjeit különbözteti meg az enyhétől a közepes, a jelentős, a súlyos és a kritikus szintig.
- Amikor az emberek először ismerkednek meg az éghajlatváltozással, hajlamosak az enyhébb fokozaton kezdeni, majd a súlyos és a kritikus felé haladnak, ahogy egyre tájékozottabbá és tudatosabbá válnak.
- Néha az emberek hirtelen és megdöbbentő módon ébrednek rá, és a viszonylag tudatlan állapotból gyorsan váltanak súlyos vagy kritikus állapotba, ami általában pszichológiai válsághoz vezet.
- A válságot a meglévő hiedelmek, biztosítékok, a többi emberbe és általában a világba vetett bizalom összeomlása kísérheti.
- A klinikai esettanulmányok alapján a skála hasznos a szenvedés és a mindennapi élet megzavarásának szintjei közötti különbségtételben.

A pszichoszociális klímaszorongás skála szintjei:

• Enyhe - a zaklatottság érzései átmeneti jellegűek és reagálhatnak a megnyugtatásra, az optimizmusra és a másokba vetett reményre összpontosítanak.
  (talán megalapozatlan) 
• Közepes - gyakrabban zaklatott, kételkedik "mások" cselekvőképességében, némi életmódváltás.
• Jelentős - minimális védekezés a szorongással szemben, nehezebb a szorongás enyhítése, bűntudat és szégyenérzet, kevés hit másokban, hogy képesek cselekedni, jelentős hatás a kapcsolatokra.
• Súlyos - tolakodó gondolatok, az alvást befolyásolja, küzd a pihenésért, az emberi kihalástól való félelem, nem hisz mások gondoskodó képességében, lehet, hogy képtelen lesz dolgozni.
• Kritikus - öngyilkossági gondolatok. A személyes biztonság elvesztése - súlyos állapot.

A klímaszorongást tehát nem lehet elég komolyan venni, tekintettel arra, hogy komoly krízis lehet az eredménye annak, ha valaki nem talál egy támogató közeget, ahol legalább nem egyedül küzd vele, és ez ma még nem olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy a társadalom nagy része még mindig tagadásban él, és ha valakinek az ismeretségi körében, környezetében kifejezetten a klímaszkeptikusok dominálnak, akik "klímahisztinek" minősítik a klímaszorongást, tovább súlyosbíthatja a helyzetet. 

Mikor jelentenek veszélyt a klímakrízissel kapcsolatos érzések a mentális egészségre? 

Habár általában nem könnyű szembesülni a klímakrízissel és annak életünkre gyakorolt hatásával, bizonyos körülmények sebezhetőbbé tesznek:

• Támogató hálózat hiánya, vagyis ha valaki egyedül van a gondolataival, érzéseivel
• Ha valaki már eleve nem érzi magát hatékonynak az életében
• Meglévő mentális problémák (különösen a szorongásos zavarok vagy depresszió)
• A klímakatasztrófa szempontjából sebezhető területeken élők, akik már most fenyegetettségben élnek vagy átéltek egy természeti katasztrófát
• Gyermekvállaláson gondolkodók
• Frontvonalban dolgozók

A társadalom egyes csoportjait ugyancsak súlyosabban érintik a klímakrízis mentális egészségre gyakorolt hatásai:

• A nők, a gyermekek és idősek sokkal sebezhetőbbek katasztrófákban (gyermekek esetében a tapasztalat, a trauma mélyebbre megy, hajlamosabbak PTSD kialakulására)
• Marginalizált rétegek, hátrányos helyzetűek (szegénység, másság, krónikus betegséggel vagy fizikai korlátokkal élők)
• Színesbőrűek/őslakosok - az elnyomó rendszerek, a gyarmatosítás következtében generációkon át traumatizálódtak, főként az Egyenlítő vidékén élők
• Az extrém időjárási események átélői - a mentális egészségre gyakorolt akut és krónikus hatás
• Tudósok, kutatók, szakemberek, újságírók, akik sokkal jobban látják, hogy mi zajlik és mi vár ránk
• Erős "természeti identitással" rendelkezők - akik mélyen azonosulnak a természettel (a gyerekek nagy része ösztönösen ilyen)

A klímapszichológia kiemelt célja az is, hogy támogatást és eszközöket biztosítson a frontvonalban lévőknek. Ide tartoznak azok, akik olyan helyeken élnek, ahol a klímaváltozás hatása már egyértelmű, nem egy jövőbeni fenyegetés (természeti katasztrófák áldozatai), de talán meglepően hangzik - frontvonalban lévőnek számítanak a klímaváltozással foglalkozó tudósok, az aktivisták, a társadalom peremén élő közösségek, és nem utolsósorban a pedagógusok, segítő szakemberek, akik klímaszorongókkal dolgoznak (akiknek nagy része gyermek vagy fiatal felnőtt). Mindezt teszi úgy, hogy tudatában van: ebben mindannyian egyformán benne vagyunk, a szakember ugyanúgy küzd magával, mint a hétköznapi ember, ami hatással van magukra a terápiás keretekre is. Akik egyedül vannak a jövő miatti aggodalmukkal, olykor eredménytelenül fordulnak terapeutához segítségért, mert hárítást tapasztalnak. 

Klíma-informált terápia

A klíma-informált terápia célja (legyen az egyéni vagy csoportos) nem az, hogy az érintettek ne érezzék a nehéz érzéseiket és nem is törekszik az aggodalmak, félelmek, a reménytelenség eltüntetésére, ehelyett validálja, jogosnak ismeri el ezeket. Abban viszont tud segíteni, hogy kapcsolódjunk ezekhez az érzésekhez, képesek legyünk elviselni és kezelni ezeket, hogy felszabaduljanak az energiáink a cselekvésre. A klímapszichológia prominens képviselői közül többen is megfogalmazták, hogy a hagyományos klinikai paradigmán túl kell lépni, hiszen ez egy precedens nélküli helyzet, ahol nincsenek kitaposott utak. A klíma-informált terápiában fontos szerepet kapnak a megszokott eszköztáron kívül annak modellezése, hogy erről a témáról lehet könnyedén beszélni (ami nagyon fontos, hiszen az elszigeteltség az egyik legnagyobb rizikófaktor), a pszichoedukáció, hogy a kliensek értsék, mi zajlik bennük és a környezetükben, illetve az önfeltárás is, vagyis az, hogy a terapeuta vállalja saját sebezhetőségét (természetesen ez soha nem öncélú, mindig a klienshez igazodik). 

A legnagyobb gond azonban az, hogy a világon nincs annyi pszichológus, pszichoterapeuta, aki képes lenne ellátni akárcsak azokat, akik megengedhetik maguknak a terápiát. Ezért a klímapszichológia egyik küldetése a pszichoedukáció, egyfajta "gerillapszichológia," melynek során minél szélesebb körben igyekszik informálni az embereket, segítséget nyújtani, technikákat adni az érzelemszabályozáshoz, a pszichés reziliencia fejlesztéséhez, sokszor önkéntes munkával, mint például a halál kávéházak mintájára klíma kávéházak szervezésével, és központi helyet foglal el a gyerekek, fiatalok, illetve a szülők és pedagógusok támogatása.